Zsuzsi kanapé

Zsuzsi Kanapé története

Egy szeptemberi meleg nap volt emlékszem, akkortájt kezdtem frissen vásárolt házikóm végeláthatatlan felújításába, amikor egyik hétvégi napon a fizikai fáradtság örömeit dédelgetve, örülve a semmittevésnek betévedtünk a pomázi bútor outletbe drága testvéremmel……,  hogy mit kerestünk pontosan nem tudnám megmondani hiszen még nappalim sem volt, de hasamra ütöttem mondván, legyen egy kanapé a  CÉL! Nagyon kedvesen fogadtak Bennünket, látván az eltökélt vásárlási szándékunkat. Viccesen, mindent kipróbálva,illendően belehuppanva  minden fotel, kanapé és ahhoz hasonló bútor darabba,a  kedves eladó csatlakozott széles mosollyal társaságunkhoz.

Persze udvarias kérdésére „ mit kerestek?, miben segíthetek?” értelmes, komoly válasz nem nagyon érkezett,  így örülve szimplán jókedvünknek beszélgetésbe elegyedtünk…kicsit belefeledkezve, bár közben szemeimet forgatva megpillantottam Őt, Őt akibe első látásra beleszerettem, magas, széles háta volt, igazán erős, robusztus darab , színe is kellemes (képzeletemnek megfelelő), hosszú lábtartó résszel, puha párnáiba süppedve mikor átölelt Én voltam Alice Csoda országban és hely hiányában nem kellett osztoznom senkivel.

Átadtam magam az érzésnek, fárasztó napjaim után ez maga volt a csoda , a világ megszűnt létezni körülöttem…..majd pár perc múlva egy „khmmm khmmm” hangra lettem figyelmes, kinyitva szemeim a  kedves, mosolygós eladó fentről tekintett rám, persze a lehető legcukibb mosollyal tényként közöltem vele, hogy vagy Velem együtt adják el, vagy Én viszem !!Mondanom sem kell azonnal, eszméletlen üzleti érzékkel felruházva, vérre menő alkuba kezdtünk, szeretném érzékeltetni a hangos harsogó nevetéstől Tőlünk zenget az áruház.

Percek teltek el a szórakoztató alkudozással nőies módra,vihogva…

…Aztán egyszer csak eljött a pillanat Bing!! árverés lezárva, portéka ELADVA! Elégedett voltam, hogy szuper jó áron vihetem a szerelmetes kanapét haza, igen ám de hopp behasított egy gondolat, kezdett letisztulni a kép, hiszen még nappalim sincs mégis hova indulnánk így kézen fogva.

Szimpatikus eladóm segítségével egy kardinális kérdésre kerestünk a kanapé kapcsán megoldást, miszerint megőrzésbe adnám újdonsült szerelmemet, mint később kiderült  türelmüket kihasználva elég hosszú ideig. Emlékeim szerint egy újabb áruszállítási hullám tette ki maradéktalanul kedvesen,barátságosan szűrét kedvesemnek, akit ekkor még mindig csak elszállásolni tudtam valahol félúton otthona felé, rideg tartásban.

A tél küszöbét és a végkimerülést súrolva jutottam el odáig, hogy nagy túlzásokkal  kimondva kész nappalimban elhelyezhettem Őt, ékszerezve nappalim egy magányos, szűrt fénnyel megtelt sarkát….

Napokig gyönyörködtünk benne, forgatva végtelenségig, kipróbálva puhaságát minden testhelyzetben, végül kislányom nyerte el barátságát melyet önzetlen anyaként teljes szívvel nyugtázva átengedtem, szívemben hálát adva annak a napnak amikor pomázi bútor outletbe betértünk váratlan, és rálelhettünk egymásra, ahogy kedves eladómmal folyamatosan kapcsolatot tartva, rövid körülnéző beszélgetésekkel fűszerezve egy kölcsönös barátságra tettünk szert, mely mai napig szórakoztató, vidám együtt töltött időkkel gazdagítja  életünket…..és a Nagy Ő kanapé!?…, köszönjük jól van, pihe puha békés álmokat adva egy icipici tündérlánynak.

Amennyiben megtekintené a kanapék aktuális listáját kattintson a linkre.