A piros bőr sarokgarnitúra története

bőr sarokkanapé

A piros bőr sarokgarnitúra majdnem újdonsült házasságomba került.

Mondanom sem kell mindenhol úgy jelentünk meg,hogy boldog ifjú párként parázslott a levegő körülöttünk, kevés túlzással szinte mindig.

Az egyetemen találtunk egymásra kedves mackós férjemmel, Én az igen filigrán vékonyka nádszál lebegtem szerelmesen oldalán. A piros bőr sarokgarnitúra egy régóta dédelgetett álmom volt, mindig színes egyéniségnek tartottam magam (na megnyugtató mások is így ítéltek meg), ebből adódóan egyetemi éveim alatt bérelt lakások is barátságos, otthonos és meleg színekben pompáztak. Persze ezen lakberendezői készségemet az akkor még csak ”A fiúm” is nagyon kedvelte bennem.

Ahogy ez lenni szokott, még a Rómeó és Júlia története is haladt valamerre, mi is egyre komolyabb fázisokba és státuszba léptettük kapcsolatunkat. Megálmodtunk egy hatalmas lagzit, az egész olaszos pereputtyal, telesült, kipipálva! Már a nászutunkon tervezgettük közös életünket egy közös otthonban, egy közös kerttel, házzal, közös gyerekekkel, és Én (dédelgetett álmom valóra válását megérezve) bedobtam a közös piros bőr sarokgarnitúra ötletét biztosra menve, eljött az idő!

Az Én mackó királyom nem, hogy nem lelkesedet az ötletért, de sértegetni is kezdte álmom bohócos valóságát, mert neki a tompa, semleges, azaz semmilyen, minden lakban fellelhető bútor darab élt kicsiny képzeletében. Innentől kezdve, igyekeztem nem feladni a küzdelmet az álom piros bőr sarokgarnitúrámért.

Este 1, este 2, este 128 keményen küzdöttem lebontani téglákkal befalazott képzelő erejét kedvesemnek.

Nem tört a jég, és Én úgy éreztem napról napra jobban „szeretem” Öt, persze egyhe iróniával megtűzdelve ezt a tényt.

Érveléseim miszerint a fal színe éppen engedné, még fel is dobná a nappalink sivárságát komoly magyarázattal a jövőbeli gyermekeink filctoll és egyéb kártevő eszközeik ellen,valamint az érzelmi zsarolás, hogy DE akkor Én, Én, Én……na semmi.

Jaj jaj sírtam , aztán még jobban, végül elsirattam a piros bőr sarokgarnitúrám, megadtam magam,behódoltam mackóm akaratának, azt mondtam ám legyen szabad a Te akaratod kedvesem.

Semmi reakció, csak pislogás fogadott, gondoltam hát ezért a sok könnycsepp…

Még nem is örül a behódolásnak, diadalittasan kellett volna örömtáncot járnia, juppié megnyerte a csatát!

Bárhova haladt kicsiny lábnyomom otthonunkban ,már már betegesen mindenhol

a bizonyos piros bőr sarokgarnitúrát láttam, megálltam egy pillanatra újra kardot rántva, elindulva férjem irányába, széles mosollyal fogadott, mintha addig semmi sem történt volna.

Odavezetett Mr.Computerhez és egy pomázi outlet áruház oldalára mutatott, felemelt pökhendi tekintettel kérdően néztem rá, majd apró böngészés után rámutatott

egy olyan piros bőr sarokgarnitúrára amit álmodtam magamnak, álmodtam közös életünkhöz, közös színfoltjaként otthonunknak.

Másnap megnyugodva, újra őszinte szerelmes menyecskeként libegtem hazafelé, sürgés forgásra lettem figyelmes házunk portáján… Ohh mondom rablók..?! …Dehogy fényes nappal, hát akkor?? ….gyorsítva lépteim, betoppanva házunk ajtaján megláttam álmaim bútorát ott állni a sarokban ,feldíszítve mackó királyom elégedett mosolyával…

Büszke voltam, jól választottam, örültem, hogy a pomázi outlet cinkosa volt férjemnek, és örök hálát érzek, hogy ezzel megmentette házasságunkat.

 

Frey Zsuzsanna