Ez volt a mottónk párommal amikor neki láttunk sarokülőt keresgélni.
Aztán rátaláltunk erre a remek internetes oldalra, ahol rengeteg, több száz kanapé, sarokülő és ülőgarnitúrákat lehet megtekinteni és közelebbről megismerni. Itt rátaláltunk mi is a nekünk megfelelő piros kárpitozással ellátottra. El is mentünk a bútor áruházukba, ahol meg is tudtuk vásárolni az oldalon kinézett darabot. Az mindegy is hogy milyen építőanyagból készült a lakás vagy milyen stílussal rendelkezik, az biztos, hogy itt fogsz találni te is megfelelőt.
Gondoltad volna-e, hogy egészen a XVIII. század végéig, az olcsó és sokféleképpen felhasználható vas szerkezeti elemek megjelenéséig a kő, a tégla és az épület-fa volt a legfontosabb építőanyag?
A vas építőipari felhasználása mind nagyobb mértékben elterjedt a XIX. században, ekkor már széles körben használták vasúti hidak és állomások építésére. Azután az acélból is építőanyag lett, és 1900-ra ki is szorította a vasat. Ám nem csupán helyettesítette.
Az acéllal megerősített beton már nemcsak a nyomást, hanem a hajlítást is jól viselte, ezért olyan szerkezetekben is használhatóvá vált, ahol a közönséges beton szóba se jöhetett volna.
Manapság a beton és az acél a két legfontosabb építőanyag, bár a téglát és az épületfát is használják, főleg a lakóházépítésben.
A téglaház építése az alapozással kezdődik: a főfalak helyén kiásott keskeny árkokba betont öntenek, ezt ledöngölik a tetejét pedig víz szigetelik, például különlegesen erős műanyag fóliával. Ahol pincét vagy alagsori garázst terveztek, természetesen előbb ennek a helyét kell kiásni. A betonalapra húzzák föl a falakat, amelyeket az egyes szintek tetején vasbeton koszorúval fognak össze.
A szinteket elválasztó födémek építésének elterjedt módja, hogy szabályos közökben keresztmetszetű, előfeszített vasbeton gerendákat fektetnek le, és közéjük a gerenda formájához illeszkedő kerámia vagy beton béléstesteket raknak.
Az így kialakított, nagyjából hézagtalan födémet alulról bevakolják vagy egyéb módon burkolják, felülről pedig – főleg zaj ellen – szigetelik, s erre a – gyakran többrétegű – szigetelésre, aljzatra rakják a párnafákat, amelyekre a fapadló szögezhető. Jó hőszigetelő a régi falusi házakban látható pórfödém.
Ezt úgy készítették, hogy a vízszintes gerendák tetejére keresztben deszkákat szögeztek a szélességüknél kisebb közökben, majd a hézagokat felülről hasonló deszkákkal fedték le, s az egész födémet felül betapasztották agyaggal vagy sárral.
A fölső betonkoszorúhoz rögzítik a tetőszerkezet talpgerendáit,
s ezekhez erősítik a ferde szarufákat. A tetőszerkezet lejtős gerendáit szarufáknak, a hosszanti vízszinteseket szellemeseknek nevezik.
A szarufákra keresztben tetőléceket szögeznek, s azokra kerülnek majd a cserepek vagy palák.
A fa tetőszerkezetet gondosan be kell pácolni a rovarkártevők és a gombásodás ellen. Ha a tetőteret beépítik, rendkívül fontos a hőszigetelés és a biztonsági fólia használata. Erre a célra általában műanyag fóliát alkalmaznak. A válaszfalak helyiségekre osztják fel a házat, de nem tartanak semmilyen szerkezeti elemet.
Ezek a falak lehetnek téglából, betonblokkokból vagy favázra szegezett gipszkarton lemezből.
Az ajtótokok általában fából vannak, az ablaktokok pedig fából, acélból vagy alumíniumból. Az ajtó- és ablaknyílások fölött áthidaló gerendák húzódnak, ezek tartják a nyílás fölötti falazatot, mert az különben könnyen megereszkedne és leomlana. Ezek a gerendák manapság többnyire acélból és vasbetonból vagy közönséges, vasalatlan betonból készülnek; a régi épületekben még fából voltak. Ha egy minőségi sarokülő kéne ezen az oldalon biztos rátalálsz te is, úgy ahogy mi is megtaláltuk a megfelelő darabot. Ne várj sokáig, gyere el már ma bútoráruházunkba!