Karácsonyi 3-2-1 ülőgarnitúra

Karácsonyi 3-2-1 ülőgarnitúra

Már október végén karácsonyi lázban égett az egész város. Éjszakánként sorra gyulladtak ki az üzletek kirakatában a karácsonyi fényfüzérek és az utcákat is egyre nagyobb fényár borította napról-napra. Mindenki arról beszélt, milyen finom falatok fognak majd az asztalra kerülni karácsony estéjén és mivel lepik majd meg szeretteiket a feldíszített fa alatt.

Luca sose értette, hogy mire ez a nagy felhajtás már novemberben. Még javában tartott az ősz, a fák még viselték színes koronájukat és a téli hidegnek még nyoma sem volt a hűvösödő hajnalokban. Az emberek mégis arra vártak, hogy az ősz arany ragyogása mielőbb vesszen a homályba és végre köszöntsön be a hideg, szürke tél, mely majd csak tavasszal ereszti fogságából az életéért küzdő tájat.

A kislány mélázásából eszmélve megrándította vállát és mosolyogva szaladt a közeli parkba, hogy még kiélvezhesse az őszi nap utolsó meleg sugarainak ölelését.

A park közepén egy hatalmas vadgesztenyefa nyújtózott az ég felé, és bőkezűen osztogatta fényes terméseit az arra járóknak. Luca egy kis szövet szatyrot vett elő iskolatáskájából és teletömte hatalmas gesztenyékkel. Miután végzett, felállt, leporolta kopott kis kabátját és hazafelé vette az irányt.

Rajta kívül már mindenki otthon volt és az asztalnál ülve várták, hogy mikor ér haza a kislány.

Szép csendben megvacsoráztak és mint minden este, bevonultak a konyha melletti nappaliba és mindenki ahol tudott helyet foglalt a szerényen berendezett szobában. Nana, a nagymama az öreg, nyikorgó hintaszékbe süppedt, kezébe vette horgolását, majd feljebb csúsztatta szemüvegét az orrán, hogy jól láthassa a kezdődő filmet az öreg TV-ben. Papó a sarokba támasztott kemény és kényelmetlen székre ült, hogy családja kényelmesebben élvezhesse a mozizást. Luca anyukája és apukája a poros ülőgarnitúrára helyezkedtek el összebújva és ölükbe vették Luca 3 éves iker öccseit. Luca bátyja a földre dobott egy párnát, rávetődött, majd kényelmesen elhelyezkedett a padlón. A kislány pedig az ablakpárkányon kialakított zugába vonult és a nap folyamán szedett gesztenyékből kezdett kedves kis figurákat gyártani, amik jók lesznek majd ajándéknak a közeledő ünnepre.

Pár héttel később iskolába menet Luca érdeklődve figyelte a közelükben lévő ülőgarnitúra áruház kirakatát.

Sose érdeklődött különösebben a bolt által hirdetett bútorokért, hiszen tudta, hogy családjának sosem telne efféle gyönyörű, puha, kényelmes és végső soron drága ülőgarnitúrára. A mostani kanapéjukat is egy ócskapiacon vették, leértékelve, és még így is hónapokig kuporgattak, hogy összejöjjön a szükséges anyagi fedezet.

Most azonban egy isteni sugallattól vezérelve megállt a kirakat előtt, ahol egy hatalmas, 3 részből álló, vagyis ahogy a leírásban hirdetik: 3-2-1 bőr ülőgarnitúra pompázott. Minden része hibátlan volt. A 3 üléses kanapé széles volt, ráadásul ággyá is lehetett alakítani és még ágyneműtartóval is rendelkezett. A 2 üléses kisebb kanapé pedig nagyjából akkora lehetett, mint az ő otthoni kanapéjuk, de ez mégis sokkal kényelmesebbnek hatott. A fotel pedig maga volt a megtestesült álom. Luca mindig is vágyott egy fotelre, hogy kényelmesen belesüppedve olvashasson, vagy egy meleg plédbe burkolózva élvezhesse a fotel öleléséből az esti filmezést. Ráadásul ez a 3-2-1 garnitúra szett színben is tökéletes volt. Ugyanis sötétszürke huzatán biztos nem látszódna meg az ikrek maszatos kézlenyomata, és a Mici cica szürke bundájából kihulló selymes szőrszálak sem lennének feltűnőek.

A hirdetés végére érve Luca lélegzete elállt. Örömében sikoltani akart, de igyekezett türtőztetni magát.

A tájékoztató tudni illik arról szólt, hogy ezt a 3-2-1 ülőgarnitúrát a karácsonyi „nyereményjáték” győztese viheti haza. Mindössze annyit kell tennie a pályázónak, hogy ír egy levelet, amiben vázolja, hogy milyen a család helyzete, és miért szeretnék ezt a 3-2-1 ülőgarnitúrát megnyerni. A levelet a boltban kiállított urnába kell helyezni és a december 23-ai sorsolás után kiszállítják a győztesnek a nyereményét.

Luca boldogan baktatott az iskolába és már azon járt az esze, hogy milyen jó lesz, amikor végre mindenki rendesen el fog férni az esti filmezésnél és senki nem fog a földre, vagy a sarokban álló székre kényszerülni. Milyen boldog lesz a család, hogy végre a karácsonyi társasozásnál is kényelmesen ülhetnek! Annyira be volt zsongva, hogy a tanítás alatt is csak a csodaszép 3-2-1 ülőgarnitúra járt az eszében és azon gondolkodott, hogy mit írjon a levelében.

Iskola után remek ötlete támadt. Elmosolyodott, az ég felé nézett és meglepődve tapasztalta, hogy már igazán és elkerülhetetlenül beköszöntött a tél.

Egy apró, csillámló hópehely épp az orrán landolt, majd kicsiny vízcseppé olvadt a lány meleg nóziján. Ettől még szélesebb mosolyra húzódott a szája, majd a rohamléptekben megindult a közeli fotós boltba. Az volt a terve, hogy félretett zsebpénzéből vesz egy egyszer használatos fényképezőgépet és csinál egy képet az esti filmezésről, amit mellékel a levele mellé. Szerencsére gyorsan sorra került a karácsonyi forgatag ellenére és már szaladhatott is haza, hogy elkészítse a tökéletes fényképet és levelet a nyereményjátékra.

Másnap izgatottan nyitott be az ülőgarnitúra áruház ajtaján. Levelét szorongatva kereste a helyet, ahova a kis csomagot bedobhatja.

Rövid keresgélés után sikerült rábukkannia, de sajnos az túl magasan volt, így akárhogy próbálkozott, nem érte el. Már kezdett kétségbe esni, amikor egy kedves eladó hozzá lépett és felajánlotta segítségét. Luca örömmel elfogadta a mosolygó idegen támogatását, majd a kedvességért cserébe meglepte egy apró gesztenye figurával, kellemes ünnepeket kívánt és kisietett az ajtón. Az eladó még hosszan nézett a kezében tartott apró ajándékra és azt érezte megtalálta azt, aki igazán megérdemli a 3-2-1 ülőgarnitúrát.

Eljött a sorsolás napja. Luca egy mondva csinált indokkal elérte, hogy egy rövid időre elszabaduljon otthonról, így részt tudott venni a 3-2-1 ülőgarnitúra sorsáról való döntésen.

Ott volt a kedves eladó is, aki mikor észrevette a kislányt rámosolygott és kacsintott egyet.

Luca visszamosolygott és halványan elpirult a kedves gesztustól. A nyereményjátékban több embert is kisorsoltak, akik különböző mértékű kedvezményeket kaptak a következő vásárlásukra. Luca már az óráját nézegette. Attól tartott nem fog időben hazaérni, de nem akart elmenni addig, amíg nem hallotta, hogy ki nyerte a csodás 3-2-1 ülőgarnitúrát. Szerencsére már nem kellett sokat várnia. A következő nyeremény már a fődíj volt, és az egész áruházat izgatott csönd lengte be, amíg az üzlet vezetője a borítékot nyitotta. Luca nem mert hinni a fülének, amikor az ő nevét mondták.

A lábai mintha maguktól mozogtak volna, felvitték a színpadra, ahol kezet fogott az emberekkel, majd a kedves eladó mosolyogva az irodába kísérte, hogy megbeszéljék a szállítás feltételeit.

Lucának egy kérése volt, mégpedig az, hogy ha megoldható, 24-én szállítsák ki a kanapét.

Az eladónak megesett rajta a szíve és megígérte, hogy így lesz.

24-én már nagyban zajlott a készülődés Lucáéknál. Valaki takarított, mások a fát díszítették, Nana pedig a konyhában sürgött-forgott kis kuktájával, Lucával. Egyszer csak csöngettek. Luca édesapja nyitott ajtót és nem tudta mit mondjon, amikor egy csapat ember jelent meg a lakásában egy gyönyörű, új, 3-2-1 ülőgarnitúrát hozva. „Elnézést, szerintem félre nézték a címet. Mi nem rendeltünk semmit. Hogy kerülnek Önök ide?” Kérdezte zavartan. A kedves eladó válaszolt:

„Ez egy karácsonyi csoda.”

 

Karácsonykor is: Ágyazható kanapé

A karácsony minden évben ugyanúgy telt nálunk. De ettől még biztos nem vagyunk különlegesek, hiszen valószínűnek tartom, hogy minden családnak megvannak a saját kis karácsonyi hagyományai. Nálunk úgy nézett ki a karácsonyi hagyományőrzés, hogy minden évben az utolsó pillanatban vettük meg a karácsonyfát, és az ajándékokat, aztán hazaérve sietve nekiálltunk az ünnepi készülődésnek.

Ilyenkor apa valami éppen felkapott metál együttes „nótáit” játszotta le, miközben dudorászva próbálta méretre szabni a karácsonyfa törzsét. Ez általában nem sikerült neki elsőre, és mindig harci sérülésekkel ékítve keveredett ki a karácsonyfatalppal vívott őrült küzdelemből. Ennek bekövetkezését a dudorászásban bekövetkezett szünet és az istentelen káromkodás jelezte.  Az öcsém minden karácsonykor hisztizett, hogy miért kell már megint kitakarítania a szobáját, anya pedig a konyából kiabált neki vissza, hogy amikor két hete megkérte akkor se tett rendet abban a disznóólban, amit ő szobának nevez, szóval fogja be a lepénylesőjét és álljon neki azon nyomban a pakolásnak, különben idén nem hoz ajándékot a Jézuska.

Ez általában megtette a hatását és kedves testvérkém duzzogva csapta be maga mögött a „disznóól” ajtaját, hogy úgy tegyen, mintha nagyon takarítana.

Én a családtagok ajándékait igyekeztem viszonylag elfogadható módon becsomagolni, de általában ez addig tartott, amíg anya vörösödő fejjel meg ne jelent és ki nem vette az éppen csomagolópapírba kerülő doboz bonbont, azzal az indokkal, hogy: „Nem jól csinálod!” Ilyenkor mindig átadtam a terepet és elvonultam a szobámba, hogy megnézzek valami csöpögős, lányos karácsonyi filmet a szeretetről és az összetartásról.

Idén azonban változás történt a nagyszülőknek szánt ajándékok sorában. Eddig minden évben akciós, 2 éjszakás wellnessezést kaptak, most azonban egy ágyazható kanapéra esett a választás. Hogy miért volt szükségük egy új, ágyazható kanapéra? Hát, az úgy történt, hogy…

 

…az őszi szünetben nagyiék az előző évben kapott wellness kuponjukat használták fel, így elutaztak.

Ez éppen kapóra jött, mert egy véletlen folytán úgy esett, hogy felajánlottam az osztálytársaimnak, hogy jöjjenek át bulizni. Hogy ez, hogy történhetett véletlenül? Azt inkább nem részletezném… A lényeg a lényeg, hogy otthon nem tarthattam meg a bulit, ezért mást kellett kitalálnom. Azt mondtam anyáéknak, hogy a legjobb barátnőmmel nagyiéknál alszunk, hogy megetessük a kutyát és vigyázzunk a házra. Ők örültek, hogy milyen felnőttesen gondolkodom, így belementek a dologba. Azonban, a csendes csajos este helyett, egy őrült ereszd el a hajam bulit tartottunk, minek során nagyiék kanapéja néhány sérülést szerzett… Az egyik díszpárna le lett öntve vörös borral, az ágyazható része pedig valamilyen részeg csoda folytán elvesztette funkcióját, és többé nem lehetett kihúzni.

Amikor anyáék tudomást szereztek erről természetesen szobafogságra ítéltek és az összes zsebpénzemet az új ágyazható kanapé költségeibe kellett ölnöm. Ráadásul megnyertem a lehetőséget, hogy kiválaszthattam a tökéletes ágyazható kanapét a nagyszüleimnek. Először azt hittem ez egy egyszerű feladat lesz, de tévedtem. Nagyinak semmi nem volt jó. Az egyik túl nagy, a másik túl keskeny, ez túl világos színű, az meg túl sötét. Ezt nem lehet ággyá alakítani, ahhoz meg nem illenek a meglévő fotelek. Papi meg mindenre csak dünnyögött.

Hát, hogy találjon így bármit is az ember lánya?

Már épp kezdett elhagyni a remény, hogy karácsony előtt megtalálom a tökéletes ágyazható kanapét, mikor sétálgatás közben egy kimondottan ülőgarnitúrákkal foglalkozó üzleten akadt meg a szemem. Ez volt az utolsó mentsváram, szóval úgy döntöttem, bemegyek. A hangszórókból kellemes karácsonyi zene szólt, mindenütt ünnepi fények és díszek pompáztak. Ráadásul a legtöbb ülőgarnitúra az ünnepekre való tekintettel akciós áron volt elérhető. Az üzlet hatalmas volt, így azt se tudtam merre induljak. Tanácstalanul álltam a bejáratban, és a kabátom ujját gyűrögetve próbáltam oldani a bennem gyülemlő feszültséget.

Szenvedésemet látva oda jött egy segítőkész úriember, aki felajánlotta, hogy körbevezet és megoldást talál a problémámra. Röviden vázoltam neki a helyzetet és, hogy milyen legyen a kanapé. Fontos, hogy ágyazható legyen és megfelelő méretű ágyneműtartóval rendelkezzen. A színe se mindegy, ne legyen se túl világos, mert akkor Buksi lábnyoma meglátszódik rajta, se túl sötét, mert akkor az egész nappali túl komorrá változna. Nem lehet túl nagy se, mert akkor nem lehet mellette elférni, de ha meg túl kicsi, akkor nem lehet kényelmesen elheverni rajta. Valamint fontos, hogy passzoljon a meglévő favázas fotelekhez.

Némi gondolkodás után felderült az eladó arca és odavezetett egy kanapéhoz.

Engem nem ragadott meg annyira a kanapé kinézete, de biztos voltam benne, hogy nagyinak tetszeni fog. Középkék színe passzolni fog a fotelekhez, hiszen azok is hasonló színben pompáznak, ráadásul van benne némi fa berakás is, ami szintén a fotelekhez hasonlatossá teszi. Méretben is megfelelőnek tűnik. Mosolyogtam, lefényképeztem és megígértem, hogy másnap visszatérünk családostul.

 

Hát így történt, hogy idén nagyiék új ágyazható ülőgarnitúrát kapnak karácsonyra. Szerencsére azonban ezt nem kell becsomagolnunk, mert a mai nap során kiszállításra és behelyezésre került a sor nagyiéknál. Így nekünk már csak annyi dolgunk lesz, hogy este átmegyünk hozzájuk, átadjuk a kanapé mellé járó akciós wellness utazásra felhasználható kupont, boldog karácsonyt kívánunk, majd mikor eljön a lefekvés ideje, kinyitjuk a kanapét és kényelmesen elheveredünk rajta, és arra gondolunk: ez egy igazán remek ajándék lett.